Azilian

Az angol nyelvű Wikipediából

Az Azilian egy régészeti elnevezés egy epipaleolitikus (felsőpaleolitikum végétől a mezolitikumba nyúló szakasz) ipar Észak-Spanyolországban é s Dél-Franciaországban.

Az Azilian talán a kb. 10.000 évvel ezelőtti (nem kalibrált dátum) Allerød klimaváltozás (ingadozó éghajlat) idejére datálható és a Magdalenian kultúrát követte. Régészek úgy gondolják, hogy a Magdalenian hosszan elnyúló végét jelenti, amikor a melegedő éghajlat az emberi viselkedés megváltozásához vezetett a térségben. Az elolvadó jégtáblák hatása elszegényítette az élelmiszer ellátást (nagyvadak északra húzódása) és talán a korábbi jól táplált magdalenian kézműveseket. Ennek eredményeként az Azalian-szerszámok és –művészet nyersebb és kevésbé elterjedt mint a jégkori elődöké vagy egyszerűen csak más.

A kultúra leleteihez tartoznak az azalian pengék (retusálással legömbölyített hátú mikrolitok, kéthegyű pengék), lapos csontszigonyok és kavicsok absztrakt díszítésekkel. Az utóbbiakat először az Arize folyóban találták a Le Mas-d’Azil típuslelőhelyen a Francia-Pireneusokban. 145 ilyen lelet ismert a Birsmatten-Eremitagbeli Swiss lelőhelyről. Ezek egyidejűek a késő magdalenian-nel, a feltárt mikrolitok száma növekvő.

Az Azalian együtt létezett hasonló korai mezolitikus európai kultúrákkal mint a Tjongerian Észak-Európában, a Swidry kultúra Északkelet-Európában, a Sauveterrian és ezek utódjával a Tardenoisiannal Franciaország, Belgium és Svájc egyes részein, a Maglemosian Dániában és Kelet-Britanniában.

Utolsó szakaszában nagy hatással volt rá a szomszédos Tardenoisian, ami sok geotermikus mikrolitben megnyilvánul folyamatosan egészen a neolitikumig, melyet egyes nyugati térségekben csak nagyon későn vettek át, majdnem csak a rézkorban.