Nuna szuperkontinens

 Nuna : Norther Eurasia and Northern America. -->Columbia szuperkontinens

Hudsonland szuperkontinens

--> Columbia szuperkontinens

Columbia szuperkontinens

Az angol nyelvű Wikipédiából

Columbia, más néven Nuna (Norther Eurasia and Northern America) vagy Hudsonland, az egyik ősi szuperkontinens volt a Földön. Először J.J.W Rogers and M. Santosh (2002) vetették fel, hozzávetőleg 1,8-1,5 milliárd évvel ezelőtti, tehát paleoproterozoikumi létezését. Zhao és szerzőtársai (2002) azt javasolták, hogy Columbia (Nuna) szuperkontinens egyesülésének befejezését a 2,1-1,8 milliárd évvel ezelőtti lemez összeütközések idejére tegyük. Columbia (Nuna), korábbi kontinenseket: (Laurentia, Baltica, Ukrán-pajzs, Amazóniai-pajzs és esetleg Szibéria, Észak-Kína és Kalahária) felépítő proto-kratonokból (elő-pajzsterületekből) állt. Columbia létezésének bizonyítása geológiai és paleomagnetikai adatokon alapszik.

Mérete és helye

Columbia hosszát észak-déli irányban 12900 km-re becsülik és a legnagyobb szélessége körülbelül 4900 km lehetett. India keleti partja Észak-Amerika nyugati partjához kapcsolódott, Dél-Ausztráliával szemben pedig Nyugat-Kanada volt. Dél-Amerika legnagyobb része úgy fordult, hogy a mai Brazília nyugati széle Észak-Amerika keleti partjával volt egy vonalban, ami egy kontinentális határt alkotott, ami belenyúlt Skandinávia déli peremébe.

Egyesülések

Columbia a 2,0-1,8 milliárd évvel ezelőtti globális méretű összeütközéses hegységképződések során állt össze és foglalta magába majdnem az összes kontinentális tömböt a Földön. A dél-amerikai és a nyugat-afrikai pajzsok a 2,1-2,0 milliárd évvel ezelőtti transzamazóniai és eburneani hegységképződések által egyesültek, a dél-afrikai Kaapvaal és Zimbabwe pajzsok mintegy 2 milliárd évvel ezelőtt ütköztek a Limpopo-övnek; Laurentia pajzsterülete az 1,7-1,8 milliárd évvel ezelőtti transz-hudsoni, penokeai, taltson-theloni, Wopmay, Ungava, Torngat és nagssugtoqidiai hegységképződések során alakult ki; a Kola, Karelia, Volga-uráli és Szarmatia pajzsok a Balticában egyesültek az 1,9-1,8 milliárd évvel ezelőtti Kola-Karélia, Svecofennian, volhinai-közép-oroszországi és Pachelma hegységképződések által; a szibériai Anabar és Aldan pajzsok az 1,9-1,8 milliárd évvel ezelőtti akitkai és középső-aldani hegységképződés során kapcsolódtak össze; a Kelet-Antarktisz és egy ismeretlen kontinentális tömb a Transz-antarktiszi-hegység keletkezése által egyesültek; dél- és észak-indiai tömböket a közép-indiai tektonikus zóna mentén egyesültek; az észak-kínai pajzs keleti és nyugati tömbjei pedig a mintegy 1,85 milliárd évvel ezelőtti észak-kínai hegységképződés által egyesültek.

Növekedés

Az egyesülések befejeződését követően mintegy 1,8 milliárd évvel ezelőtt kezdődően a szuperkontinens Columbia hosszú tartamú (1,8-1,3 milliárd évvel ezelőtt), alábukásokhoz kapcsolódó növekedésen ment át, a kulcsfontosságú kontinentális peremek növekedésén keresztül, kialakítva 1,8-1,3 milliárd évvel ezelőtt egy nagy magmatikus növekedési övet, a mai Észak-Amerika, Grönland és Baltica déli partja mentén. Ez magába foglalta 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtt Yavapait (Arizóna), az észak-amerikai Közép-Alföld és makkovikiai öveket, 1,7-1,6 milliárd évvel ezelőtt Mazatzal és a labradori öveket, 1,5-1,3 milliárd évvel ezelőtt a Szent Ferenc és Pavinaw öveket és 1,3-1,2 milliárd évvel ezelőtt az észak-amerikai elzeviriai övet; az 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtti grönlandi Ketilidian-övet és az 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtti transz-skandináviai tüzes övet, az 1,7-1,6 milliárd évvel ezelőtti kongsberggi-gót övet és az 1,5-1,3 milliárd évvel ezelőtti baltikai svéd gránitos övet.

Közép-európai bronzkor

A közép-európai bronzkor az i. e. 3. évezred közepétől az i. e. 8. század közepéig tartott. A bronzkor kezdete, egyrészt itt is, akárcsak Nyugat-Európában, a harang alakú edények kultúrája vagy rövidebben a harangedényes kultúra elterjedéséhez köthető. Másrészt a Duna-mentén balkáni hatásra is megjelent a bronzművesség a nagyrévi kultúrában. A Duna vonalát követő északnyugati és délkeleti eredetű hagyományok találkozásának szemléletes példáját mutatja a Békásmegyeren feltárt temetőrészlet. Poroszlai Ildikó szerint a szinte egész Európát behálózó kapcsolatrendszer hátterében valószínűleg a fémnyersanyagok iránti igény, azok kereskedelme és cseréje állott.

Fontosabb közép-európai bronzkori kultúrák:

Kora bronzkor

Kultúra	Elterjedés	Fontosabb lelőhelyek
Vučedoli-Zóki kultúra	Balkán félsziget északi területei, Dél-Dunántúl, Magyar Alföld a Nyírségig	Vukovár (Valkóvár)-Vuĉedol, Somogyvár-Kupahalom, Zók-Várhegy, Makó
Somogyvár-Vinkovci kultúra	A vučedoli-kultúra területén, de északon a Fertő-tó vidékéig	Vinkovci
Nagyrévi kultúra	Közép-Duna-menti löszvidék, Tiszazug	Dunaföldvár-Kálvária, Bölcske, Baracs, Dunaújváros,Tószeg, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug, Kulcs, Vác
Harangedényes kultúra	Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig	Budapest környékén: (Albertfalva, Békásmegyer, Budakalász, Csepel-sziget,Szigetszentmiklós, Tököl)
Glina III. - Schneckenberg csoport	az Al-Duna és Olténia vidéke
Gyula - Roşia csoport	Erdélyben a Kőrösök mentén
Makó kultúra
Nyírség kultúra
Perjámosi kultúra
Aunjetitzi kultúra		Nebra (Németország)
Gáta-Wieselburg kultúra		Gattendorf (Lajtakáta), Zsennye
Ottományi kultúra
Hatvani kultúra		Hatvan-Strázsahegy, Verseg, Jászdózsa-Kápolnahalom,Vác-Csöröghegy,
Kisapostagi kultúra		Kisapostag, Vörs-Tótok dombja

Középső bronzkor

Kultúra	Fontosabb lelőhelyek
Litzen-kerámia
Mészbetétes edények kultúrája	Kaposvár, Mosonszentmiklós, Ménfőcsanak
Vatyai kultúra
Gyulavarsándi kultúra
Késő vattinai kultúra
Füzesabonyi kultúra
Hévmagyarádi kultúra
Halomsíros kultúra
Čaka kultúra	Čaka (Cseke)
Koszideri kultúra
Szeremlei kultúra

Késő bronzkor

Kultúra	Fontosabb lelőhelyek
Lausitzi kultúra
Urnamezős kultúra	Velem-Szentvid
Pilinyi kultúra	Piliny, Ópályi, Forró, Aranyos
Kijatycei kultúra	Gyermely
Csorva kultúra	Csorva
Gáva kultúra	Gávavencsellő

Kárpát-medence

A bronzkor első ismert Kárpát-medencei kultúrája a harangedényes kultúra vándorló népe volt az i. e. 3. évezred közepétől. Ezután a mai Magyarország keleti részén, a Körös mellékfolyói mentén alakult ki a makói kultúra (Makó-Kosihy-Čaka-kultúra). Ezt a Kárpát-medence nyugati felében a Somogyvár-Vinkovci-kultúra, az Alföldön pedig az ottományi kultúra és a gyulavarsándi kultúra követte.

A középső bronzkor (i. e. 2. évezred első fele) legfontosabb Kárpát-medencei kultúrái: a Dunántúlon a zóki kultúra és az úgynevezett mészbetétes díszű edények kultúrája, az Alföldön a nagyrévi kultúra, hatvani kultúra, perjámosi kultúra, vatyai kultúra és a különlegesen szép edényeiről ismert szeremlei kultúra, valamint az erdélyi csomortáni kultúra és Wietenberg-kultúra. A Kárpát-medencei középső bronzkor végét (i. e. 15-14. század) koszideri periódusnak is nevezik Dunaújváros Kosziderpadlás lelőhelye után, ahol az úgynevezett koszideri kincseket találták.

A középső bronzkor alapjában békés korszak volt, így a Kárpát-medencében élő népek hosszabb egy helyben lakásra tudtak berendezkedni. Ezt az ásatásokon felszínre került többrétegű falvak, az úgynevezett tellek (a korábbi kultúrák romjainak egymás fölé rétegződésével keletkező dombok) bizonyítják. A tell-telepek középső bronzkori rétege arra mutat, hogy e településeken hosszú évszázadokon át minden törés nélkül folytatódott az élet. A nagy sírszámú temetőkben nem ritka, hogy több száz, sőt néha több mint 1000 sír is előkerül (például Budatétény). Mind a településtörténeti adatok (hosszú idejű egy helyben élésre utaló tell-települések), mind a nagy sírszámú temetők arra utalnak, hogy a korszakban igen jelentős demográfiai robbanás zajlott le: a népesség száma a korábbiakhoz képest megsokszorozódott. A Kárpát-medence népei jelentős kulturális kapcsolatokat tartottak fenn a mükénéi kultúra régióival, mint ahogy azt a jellegzetes mükénéi típusú fegyverek, ékszerek, bronzedények, valamint a kerámia díszítőmotívumai mutatják.

Források: Magyar régészet az ezredfordulón.

Azilian

Az angol nyelvű Wikipediából

Az Azilian egy régészeti elnevezés egy epipaleolitikus (felsőpaleolitikum végétől a mezolitikumba nyúló szakasz) ipar Észak-Spanyolországban é s Dél-Franciaországban.

Az Azilian talán a kb. 10.000 évvel ezelőtti (nem kalibrált dátum) Allerød klimaváltozás (ingadozó éghajlat) idejére datálható és a Magdalenian kultúrát követte. Régészek úgy gondolják, hogy a Magdalenian hosszan elnyúló végét jelenti, amikor a melegedő éghajlat az emberi viselkedés megváltozásához vezetett a térségben. Az elolvadó jégtáblák hatása elszegényítette az élelmiszer ellátást (nagyvadak északra húzódása) és talán a korábbi jól táplált magdalenian kézműveseket. Ennek eredményeként az Azalian-szerszámok és –művészet nyersebb és kevésbé elterjedt mint a jégkori elődöké vagy egyszerűen csak más.

A kultúra leleteihez tartoznak az azalian pengék (retusálással legömbölyített hátú mikrolitok, kéthegyű pengék), lapos csontszigonyok és kavicsok absztrakt díszítésekkel. Az utóbbiakat először az Arize folyóban találták a Le Mas-d’Azil típuslelőhelyen a Francia-Pireneusokban. 145 ilyen lelet ismert a Birsmatten-Eremitagbeli Swiss lelőhelyről. Ezek egyidejűek a késő magdalenian-nel, a feltárt mikrolitok száma növekvő.

Az Azalian együtt létezett hasonló korai mezolitikus európai kultúrákkal mint a Tjongerian Észak-Európában, a Swidry kultúra Északkelet-Európában, a Sauveterrian és ezek utódjával a Tardenoisiannal Franciaország, Belgium és Svájc egyes részein, a Maglemosian Dániában és Kelet-Britanniában.

Utolsó szakaszában nagy hatással volt rá a szomszédos Tardenoisian, ami sok geotermikus mikrolitben megnyilvánul folyamatosan egészen a neolitikumig, melyet egyes nyugati térségekben csak nagyon későn vettek át, majdnem csak a rézkorban.

Ahrensburg kultúra

Az Ahrensburg kultúra (Kr. e. 11-10. évezred) egy kései felső-paleolitikumi kultúra volt a fiatal driász időszaka alatt, az utolsó hideg időszak a Weichsel eljegesedés végén. A kultúra névadója Ahrensburg falu, 25 km-re Hamburgtól északkeletre Németország Schleswig-Holstein tartományában, ahol fából készült nyílvesszőket és bunkókat tártak fel. A régészek három fontos lelőhelyet találtak:

• · Meiendorf az idősebb driászból, kb. Kr.e 10000-9700 (nem kalibrált radiokarbon kormeghatározás), az úgynevezett Hamburg-kultúra leleteivel,
• ·         Stellmoor a Hamburg kultúra alatti réteggel, és az ahrensburgi kultúra feletti réteggel.
• ·         Borneck , amely az ahrensburgi kultúrához is tartozik.

A lelőhelyek a jéghatár közelében voltak, és a táj tundra volt sűrű északi fehér nyírrel és vörös berkenyével. A legfontosabb zsákmány a rénszarvas volt, és a vadászok vadászterülete több mint 100000 km² volt.

Apuliai-lemez (kőzetlemez)

--> Adriai-lemez

Adriai-lemez (kőzetlemez)

Az angol nyelvű Wikipédiából, valamint Less Györgytől


Az '''adriai''' vagy '''apuliai-lemez''' egy kis kőzetlemez, amely főképpen kontinentális kérget hordoz, amely az afrikai-lemezről tört le egy kréta időszaki nagy összeütközéskor. Az adriai-lemez névvel általában az északi részt jelölik. Ez a lemezrész az alpi orogén ciklusban eldeformálódott, amikor az adriai/apuliai lemez összeütközött az eurázsiai-lemezzel.

Az adriai/apuliai-lemez még ma is az eurázsiai-lemeztől függetlenül mozog észak-északkelet irányba, miközben kissé forog az óramutató járásával ellenkező irányban. A két lemezt elválasztó ütközési  zóna, az Alpokon keresztülfutó Periadriai-lineamens (varrat), amely az Északi- és a Déli-Alpokat választja el egymástól. Tanulmányok támasztják alá, hogy az elváltozás folytatódik, az eurázsiai kontinentális kéreg kiterjedt területen az adriai/apuliai-lemez alá bukott, ami szokatlan körülmény a lemeztektonikában. Az afrikai-lemez óceáni kérge szintén az adriai/apuliai-lemez alá bukott az Itáliai-félsziget partjaitól nyugatra és délre, létrehozva egy törmelékekből álló padkát, amely a tengerfenéktől a szárazföld felé terjeszkedik. Ez a szubdukció (alábukás) okozza a dél-itáliai vulkánosságot is.

Az Itáliai-félsziget keleti oldala, Szlovénia teljes területe és az Adriai-tenger az adriai/apuliai-lemezen helyezkedik el. Mezoozos (a földtörténeti középkorban, közismert nevén a dinoszauruszok korában lerakódott) üledékből képződött sziklák rakódtak le a lemezen, ideértve a Déli-Mészkőalpok köveit is.

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Adriatic_Plate
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0033_SCORM_MFFTT600231/sco_02_01.htm Less György: Magyarország földtana 2. A TÁMOP 4.1.2-08/1-/A-2009-0033 pályázat keretében készített tananyag. Miskolci Egyetem Földtudományi Kar. 2011