2015. október 20., kedd
Columbia szuperkontinens
Az angol nyelvű Wikipédiából
Columbia, más néven Nuna (Norther Eurasia and Northern America) vagy Hudsonland, az egyik ősi szuperkontinens volt a Földön. Először J.J.W Rogers and M. Santosh (2002) vetették fel, hozzávetőleg 1,8-1,5 milliárd évvel ezelőtti, tehát paleoproterozoikumi létezését. Zhao és szerzőtársai (2002) azt javasolták, hogy Columbia (Nuna) szuperkontinens egyesülésének befejezését a 2,1-1,8 milliárd évvel ezelőtti lemez összeütközések idejére tegyük. Columbia (Nuna), korábbi kontinenseket: (Laurentia, Baltica, Ukrán-pajzs, Amazóniai-pajzs és esetleg Szibéria, Észak-Kína és Kalahária) felépítő proto-kratonokból (elő-pajzsterületekből) állt. Columbia létezésének bizonyítása geológiai és paleomagnetikai adatokon alapszik.
Mérete és helye
Columbia hosszát észak-déli irányban 12900 km-re becsülik és a legnagyobb szélessége körülbelül 4900 km lehetett. India keleti partja Észak-Amerika nyugati partjához kapcsolódott, Dél-Ausztráliával szemben pedig Nyugat-Kanada volt. Dél-Amerika legnagyobb része úgy fordult, hogy a mai Brazília nyugati széle Észak-Amerika keleti partjával volt egy vonalban, ami egy kontinentális határt alkotott, ami belenyúlt Skandinávia déli peremébe.
Columbia a 2,0-1,8 milliárd évvel ezelőtti globális méretű összeütközéses hegységképződések során állt össze és foglalta magába majdnem az összes kontinentális tömböt a Földön. A dél-amerikai és a nyugat-afrikai pajzsok a 2,1-2,0 milliárd évvel ezelőtti transzamazóniai és eburneani hegységképződések által egyesültek, a dél-afrikai Kaapvaal és Zimbabwe pajzsok mintegy 2 milliárd évvel ezelőtt ütköztek a Limpopo-övnek; Laurentia pajzsterülete az 1,7-1,8 milliárd évvel ezelőtti transz-hudsoni, penokeai, taltson-theloni, Wopmay, Ungava, Torngat és nagssugtoqidiai hegységképződések során alakult ki; a Kola, Karelia, Volga-uráli és Szarmatia pajzsok a Balticában egyesültek az 1,9-1,8 milliárd évvel ezelőtti Kola-Karélia, Svecofennian, volhinai-közép-oroszországi és Pachelma hegységképződések által; a szibériai Anabar és Aldan pajzsok az 1,9-1,8 milliárd évvel ezelőtti akitkai és középső-aldani hegységképződés során kapcsolódtak össze; a Kelet-Antarktisz és egy ismeretlen kontinentális tömb a Transz-antarktiszi-hegység keletkezése által egyesültek; dél- és észak-indiai tömböket a közép-indiai tektonikus zóna mentén egyesültek; az észak-kínai pajzs keleti és nyugati tömbjei pedig a mintegy 1,85 milliárd évvel ezelőtti észak-kínai hegységképződés által egyesültek.
Az egyesülések befejeződését követően mintegy 1,8 milliárd évvel ezelőtt kezdődően a szuperkontinens Columbia hosszú tartamú (1,8-1,3 milliárd évvel ezelőtt), alábukásokhoz kapcsolódó növekedésen ment át, a kulcsfontosságú kontinentális peremek növekedésén keresztül, kialakítva 1,8-1,3 milliárd évvel ezelőtt egy nagy magmatikus növekedési övet, a mai Észak-Amerika, Grönland és Baltica déli partja mentén. Ez magába foglalta 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtt Yavapait (Arizóna), az észak-amerikai Közép-Alföld és makkovikiai öveket, 1,7-1,6 milliárd évvel ezelőtt Mazatzal és a labradori öveket, 1,5-1,3 milliárd évvel ezelőtt a Szent Ferenc és Pavinaw öveket és 1,3-1,2 milliárd évvel ezelőtt az észak-amerikai elzeviriai övet; az 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtti grönlandi Ketilidian-övet és az 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtti transz-skandináviai tüzes övet, az 1,7-1,6 milliárd évvel ezelőtti kongsberggi-gót övet és az 1,5-1,3 milliárd évvel ezelőtti baltikai svéd gránitos övet.
Közép-európai bronzkor
A közép-európai bronzkor az i. e. 3. évezred közepétől az i. e. 8. század közepéig tartott. A bronzkor kezdete, egyrészt itt is, akárcsak Nyugat-Európában, a harang alakú edények kultúrája vagy rövidebben a harangedényes kultúra elterjedéséhez köthető. Másrészt a Duna-mentén balkáni hatásra is megjelent a bronzművesség a nagyrévi kultúrában. A Duna vonalát követő északnyugati és délkeleti eredetű hagyományok találkozásának szemléletes példáját mutatja a Békásmegyeren feltárt temetőrészlet. Poroszlai Ildikó szerint a szinte egész Európát behálózó kapcsolatrendszer hátterében valószínűleg a fémnyersanyagok iránti igény, azok kereskedelme és cseréje állott.
Fontosabb közép-európai bronzkori kultúrák:
Kora bronzkor
| Kultúra | Elterjedés | Fontosabb lelőhelyek |
|---|---|---|
| Vučedoli-Zóki kultúra | Balkán félsziget északi területei, Dél-Dunántúl, Magyar Alföld a Nyírségig | Vukovár (Valkóvár)-Vuĉedol, Somogyvár-Kupahalom, Zók-Várhegy, Makó |
| Somogyvár-Vinkovci kultúra | A vučedoli-kultúra területén, de északon a Fertő-tó vidékéig | Vinkovci |
| Nagyrévi kultúra | Közép-Duna-menti löszvidék, Tiszazug | Dunaföldvár-Kálvária, Bölcske, Baracs, Dunaújváros,Tószeg, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug, Kulcs, Vác |
| Harangedényes kultúra | Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig | Budapest környékén: (Albertfalva, Békásmegyer, Budakalász, Csepel-sziget,Szigetszentmiklós, Tököl) |
| Glina III. - Schneckenberg csoport | az Al-Duna és Olténia vidéke | |
| Gyula - Roşia csoport | Erdélyben a Kőrösök mentén | |
| Makó kultúra | ||
| Nyírség kultúra | ||
| Perjámosi kultúra | ||
| Aunjetitzi kultúra | Nebra (Németország) | |
| Gáta-Wieselburg kultúra | Gattendorf (Lajtakáta), Zsennye | |
| Ottományi kultúra | ||
| Hatvani kultúra | Hatvan-Strázsahegy, Verseg, Jászdózsa-Kápolnahalom,Vác-Csöröghegy, | |
| Kisapostagi kultúra | Kisapostag, Vörs-Tótok dombja |
Középső bronzkor
| Kultúra | Fontosabb lelőhelyek |
|---|---|
| Litzen-kerámia | |
| Mészbetétes edények kultúrája | Kaposvár, Mosonszentmiklós, Ménfőcsanak |
| Vatyai kultúra | |
| Gyulavarsándi kultúra | |
| Késő vattinai kultúra | |
| Füzesabonyi kultúra | |
| Hévmagyarádi kultúra | |
| Halomsíros kultúra | |
| Čaka kultúra | Čaka (Cseke) |
| Koszideri kultúra | |
| Szeremlei kultúra |
Késő bronzkor
| Kultúra | Fontosabb lelőhelyek |
|---|---|
| Lausitzi kultúra | |
| Urnamezős kultúra | Velem-Szentvid |
| Pilinyi kultúra | Piliny, Ópályi, Forró, Aranyos |
| Kijatycei kultúra | Gyermely |
| Csorva kultúra | Csorva |
| Gáva kultúra | Gávavencsellő |
Kárpát-medence
A bronzkor első ismert Kárpát-medencei kultúrája a harangedényes kultúra vándorló népe volt az i. e. 3. évezred közepétől. Ezután a mai Magyarország keleti részén, a Körös mellékfolyói mentén alakult ki a makói kultúra (Makó-Kosihy-Čaka-kultúra). Ezt a Kárpát-medence nyugati felében a Somogyvár-Vinkovci-kultúra, az Alföldön pedig az ottományi kultúra és a gyulavarsándi kultúra követte.
A középső bronzkor (i. e. 2. évezred első fele) legfontosabb Kárpát-medencei kultúrái: a Dunántúlon a zóki kultúra és az úgynevezett mészbetétes díszű edények kultúrája, az Alföldön a nagyrévi kultúra, hatvani kultúra, perjámosi kultúra, vatyai kultúra és a különlegesen szép edényeiről ismert szeremlei kultúra, valamint az erdélyi csomortáni kultúra és Wietenberg-kultúra. A Kárpát-medencei középső bronzkor végét (i. e. 15-14. század) koszideri periódusnak is nevezik Dunaújváros Kosziderpadlás lelőhelye után, ahol az úgynevezett koszideri kincseket találták.
A középső bronzkor alapjában békés korszak volt, így a Kárpát-medencében élő népek hosszabb egy helyben lakásra tudtak berendezkedni. Ezt az ásatásokon felszínre került többrétegű falvak, az úgynevezett tellek (a korábbi kultúrák romjainak egymás fölé rétegződésével keletkező dombok) bizonyítják. A tell-telepek középső bronzkori rétege arra mutat, hogy e településeken hosszú évszázadokon át minden törés nélkül folytatódott az élet. A nagy sírszámú temetőkben nem ritka, hogy több száz, sőt néha több mint 1000 sír is előkerül (például Budatétény). Mind a településtörténeti adatok (hosszú idejű egy helyben élésre utaló tell-települések), mind a nagy sírszámú temetők arra utalnak, hogy a korszakban igen jelentős demográfiai robbanás zajlott le: a népesség száma a korábbiakhoz képest megsokszorozódott. A Kárpát-medence népei jelentős kulturális kapcsolatokat tartottak fenn a mükénéi kultúra régióival, mint ahogy azt a jellegzetes mükénéi típusú fegyverek, ékszerek, bronzedények, valamint a kerámia díszítőmotívumai mutatják.
Források: Magyar régészet az ezredfordulón.
2015. október 19., hétfő
Azilian
Az angol nyelvű Wikipediából
Az Azilian egy régészeti
elnevezés egy epipaleolitikus (felsőpaleolitikum végétől a mezolitikumba nyúló
szakasz) ipar Észak-Spanyolországban é s Dél-Franciaországban.
Az Azilian talán a kb. 10.000
évvel ezelőtti (nem kalibrált dátum) Allerød klimaváltozás (ingadozó
éghajlat) idejére datálható és a Magdalenian kultúrát követte. Régészek úgy
gondolják, hogy a Magdalenian hosszan elnyúló végét jelenti, amikor a melegedő
éghajlat az emberi viselkedés megváltozásához vezetett a térségben. Az elolvadó
jégtáblák hatása elszegényítette az élelmiszer ellátást (nagyvadak északra húzódása) és talán a korábbi jól
táplált magdalenian kézműveseket. Ennek eredményeként az Azalian-szerszámok és
–művészet nyersebb és kevésbé elterjedt mint a jégkori elődöké vagy egyszerűen
csak más.
A kultúra leleteihez tartoznak az
azalian pengék (retusálással legömbölyített hátú mikrolitok, kéthegyű pengék),
lapos csontszigonyok és kavicsok absztrakt díszítésekkel. Az utóbbiakat először
az Arize folyóban találták a Le Mas-d’Azil típuslelőhelyen a Francia-Pireneusokban.
145 ilyen lelet ismert a Birsmatten-Eremitagbeli Swiss lelőhelyről. Ezek egyidejűek
a késő magdalenian-nel, a feltárt mikrolitok száma növekvő.
Az Azalian együtt létezett
hasonló korai mezolitikus európai kultúrákkal mint a Tjongerian Észak-Európában, a
Swidry kultúra Északkelet-Európában, a Sauveterrian és ezek utódjával a
Tardenoisiannal Franciaország, Belgium és Svájc egyes részein, a Maglemosian
Dániában és Kelet-Britanniában.
Utolsó szakaszában nagy hatással
volt rá a szomszédos Tardenoisian, ami sok geotermikus mikrolitben megnyilvánul
folyamatosan egészen a neolitikumig, melyet egyes nyugati térségekben csak
nagyon későn vettek át, majdnem csak a rézkorban.
Ahrensburg kultúra
Az Ahrensburg kultúra
(Kr. e. 11-10. évezred) egy kései felső-paleolitikumi kultúra volt a fiatal
driász időszaka alatt, az utolsó hideg időszak a Weichsel eljegesedés
végén. A kultúra névadója Ahrensburg falu, 25 km-re Hamburgtól
északkeletre Németország Schleswig-Holstein tartományában, ahol fából
készült nyílvesszőket és bunkókat tártak fel. A régészek három fontos
lelőhelyet találtak:
- · Meiendorf az idősebb driászból, kb. Kr.e 10000-9700 (nem kalibrált radiokarbon kormeghatározás), az úgynevezett Hamburg-kultúra leleteivel,
- · Stellmoor a Hamburg kultúra alatti réteggel, és az ahrensburgi kultúra feletti réteggel.
- · Borneck , amely az ahrensburgi kultúrához is tartozik.
A lelőhelyek a jéghatár
közelében voltak, és a táj tundra volt sűrű északi fehér nyírrel
és vörös berkenyével. A legfontosabb zsákmány a rénszarvas volt,
és a vadászok vadászterülete több mint 100000 km2 volt.
2015. október 18., vasárnap
Adriai-lemez (kőzetlemez)
Az angol nyelvű Wikipédiából, valamint Less Györgytől
Az '''adriai''' vagy '''apuliai-lemez''' egy kis kőzetlemez, amely főképpen kontinentális kérget hordoz, amely az afrikai-lemezről tört le egy kréta időszaki nagy összeütközéskor. Az adriai-lemez névvel általában az északi részt jelölik. Ez a lemezrész az alpi orogén ciklusban eldeformálódott, amikor az adriai/apuliai lemez összeütközött az eurázsiai-lemezzel.
Az adriai/apuliai-lemez még ma is az eurázsiai-lemeztől függetlenül mozog észak-északkelet irányba, miközben kissé forog az óramutató járásával ellenkező irányban. A két lemezt elválasztó ütközési zóna, az Alpokon keresztülfutó Periadriai-lineamens (varrat), amely az Északi- és a Déli-Alpokat választja el egymástól. Tanulmányok támasztják alá, hogy az elváltozás folytatódik, az eurázsiai kontinentális kéreg kiterjedt területen az adriai/apuliai-lemez alá bukott, ami szokatlan körülmény a lemeztektonikában. Az afrikai-lemez óceáni kérge szintén az adriai/apuliai-lemez alá bukott az Itáliai-félsziget partjaitól nyugatra és délre, létrehozva egy törmelékekből álló padkát, amely a tengerfenéktől a szárazföld felé terjeszkedik. Ez a szubdukció (alábukás) okozza a dél-itáliai vulkánosságot is.
Az Itáliai-félsziget keleti oldala, Szlovénia teljes területe és az Adriai-tenger az adriai/apuliai-lemezen helyezkedik el. Mezoozos (a földtörténeti középkorban, közismert nevén a dinoszauruszok korában lerakódott) üledékből képződött sziklák rakódtak le a lemezen, ideértve a Déli-Mészkőalpok köveit is.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Adriatic_Plate
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0033_SCORM_MFFTT600231/sco_02_01.htm Less György: Magyarország földtana 2. A TÁMOP 4.1.2-08/1-/A-2009-0033 pályázat keretében készített tananyag. Miskolci Egyetem Földtudományi Kar. 2011
Az '''adriai''' vagy '''apuliai-lemez''' egy kis kőzetlemez, amely főképpen kontinentális kérget hordoz, amely az afrikai-lemezről tört le egy kréta időszaki nagy összeütközéskor. Az adriai-lemez névvel általában az északi részt jelölik. Ez a lemezrész az alpi orogén ciklusban eldeformálódott, amikor az adriai/apuliai lemez összeütközött az eurázsiai-lemezzel.
Az adriai/apuliai-lemez még ma is az eurázsiai-lemeztől függetlenül mozog észak-északkelet irányba, miközben kissé forog az óramutató járásával ellenkező irányban. A két lemezt elválasztó ütközési zóna, az Alpokon keresztülfutó Periadriai-lineamens (varrat), amely az Északi- és a Déli-Alpokat választja el egymástól. Tanulmányok támasztják alá, hogy az elváltozás folytatódik, az eurázsiai kontinentális kéreg kiterjedt területen az adriai/apuliai-lemez alá bukott, ami szokatlan körülmény a lemeztektonikában. Az afrikai-lemez óceáni kérge szintén az adriai/apuliai-lemez alá bukott az Itáliai-félsziget partjaitól nyugatra és délre, létrehozva egy törmelékekből álló padkát, amely a tengerfenéktől a szárazföld felé terjeszkedik. Ez a szubdukció (alábukás) okozza a dél-itáliai vulkánosságot is.
Az Itáliai-félsziget keleti oldala, Szlovénia teljes területe és az Adriai-tenger az adriai/apuliai-lemezen helyezkedik el. Mezoozos (a földtörténeti középkorban, közismert nevén a dinoszauruszok korában lerakódott) üledékből képződött sziklák rakódtak le a lemezen, ideértve a Déli-Mészkőalpok köveit is.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Adriatic_Plate
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0033_SCORM_MFFTT600231/sco_02_01.htm Less György: Magyarország földtana 2. A TÁMOP 4.1.2-08/1-/A-2009-0033 pályázat keretében készített tananyag. Miskolci Egyetem Földtudományi Kar. 2011
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)