Homo habilis faj

 Az első kőeszköz készítő emberek a Homo habilis (ügyes ember) fajhoz tartoztak. Ez a faj kb. 2 millió éve jelent meg - az Australopithecus nemzettségbe tartozó Australopithecus afarensis-hez és a Australopithecus africanus-hoz hasonlóan - szintén Kelet-Afrikában. Durván megmunkált kőeszközeit az Olduvai-szurdok ősi üledékrtéteigeiben találták meg. Ezt az eszközegyüttest olduvai iparnak is nevezik. Az olduvai ipar termékeiről megállapítható, hogy gondos ütésekkel sok szilánkot hasítottak le róluk. Ehhez nyilvánvalóan fejlettebb idegrendszer szükséges, mint amilyennel az emberszású majmok rendelkeznek.Noha a Homo habilis készített már eszközöket, azokat változatlan formában használta  százezer .éveken keresztül. A Homo habilis nem hagyta el Afrikát. A habilinek egész idejük alatt azokat az ökológiai környezeteket használták ki amelyeket genetikai adottságaikkal hasznosítani lehetett. (Források: Chris Stringer és Peter Andrews: Az emberi evolúció világa. Alexandra. 2005. 136-139., Csányi Vilmos: Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó. 2003. 99-103., Richard Leakey: Az emberiség eredete.Kulturtrade  Kiadó. 1997. 138.)

Australopithecus nemzetség

 Több mint 4 millió éve Kelet-Afrikában az eberszabású majmokhoz nagyon hasonlító élőlények egy csoportja elkezdett két lábon járni. Annyira hasonlítottak az emberszabásúakhoz, hogy amikor korunkban megtalálták maradványaikat, az Australopithecus africanus azaz a déli ajom Afrikából tudományos nevet adták nekik Ugyanehhez a két lábon járó nemhez sorolhatók azok a lények, akiknek maradványait először Afarban, Afrikának az Arab-félszigettel szebeni területén találták meg. Ez a faj az Australopithecus afarensis, azaz a déli majom Afarból tudományos nevet kapta. E faj maradványait Kelet-Afrikában több helyen is megtalálták Afartól egészen Dél-Afrikáig. Az Australopithecus afarensis a két lábon járás mellett még fán lakó életmódot folytatott, eszközei a mai csimpánzokhoz hasonlóan romlandó anyagokból, például: fából, csontból lehettek; táplálékuk növények voltak. (Forrás: Chris Stringer és Peter Andrews: Az emberi evolúció világa. Alexandra. 2005. 117-118.)

A legrégebbinek tekinthető emberősök az Australopithecus ramidus, és az Australopithecus anamensis. Utóbbi faj 4,2-3,9 millió évvel ezelőtt élhetett. Mindkettő erdőlakó és valószínűleg növényevő volt. (Csányi Vilmos: Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó. 2003. 92-93.)

Pangea

A magyar és angol nyelvű Wikipédiából.

A Pangea vagy Pangaea (ógörög Παγγαία, azaz „az egész föld”) az a szuperkontinens, amelyből a lemeztektonikai mozgások révén minden mai kontinens kivált. A nevet először a német Alfred Wegener használta, aki 1912. január 6-án a frankfurti Senckenberg Múzeumban ismertette elméletét a Német Földtani Társulatnak Pangea szuperkontinensről, amely évmilliók folyamán részekre tagolódott, majd a darabok - rotálásuk révén – mai helyükre kerültek.¹

A Pangea nagyjából vastag kifli alakú volt, a két begörbülő vége a Tethys-tengert fogta közre. A kontinens hatalmas mérete miatt belső területei nagyon szárazak lehettek. A szárazföldi állatok a Pangeán keresztül gyakorlatilag a mai Északi-sarktól a Déli-sarkig szabadon vándorolhattak.

A szuperkontinenst körbefogó ősóceán a Panthalassza nevet kapta.

A Pangea mintegy 180 millió évvel ezelőtt (mya) kezdett darabokra törni, a jura korban, először délen Gondwana, északon Laurázsia kontinensekre, amelyek később tovább töredeztek és megszülettek a mai kontinensek.

Pangea előtti szuperkontinensek

A szuperkontinensek kialakulása és szétszakadása ciklikusan ismétlődik a Föld történetében. Pangea előtt más szuperkontinensek is voltak. Az úgynevezett Columbia (vagy Nuna) 2,0-1,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban állt össze. Columbia felbomlása után a következő szuperkontinens Rodinia, amely az előző töredékeinek növekedése és egyesülése útján alakult ki. Rodinia mintegy 1,1 milliárd évvel ezelőttől körülbelül 750 millió évvel ezelőttig állt fenn, de a pontos konfigurációja és geodinamikai története közel sem olyan jól ismert, mint a későbbi szuperkontinenseké, Pannotiáé és Pangeáé.

Amikor Rodinia felszakadt, három részre oszlott: Protolaurázsiára, Protogondwanára, és a kisebb Kongó-kratonra. Protolaurázsiát és Protogondwanát a Prototethys-óceán választotta el egymástól. Majd Protolaurázsia is feltöredezett, ezzel alakultak ki Laurentia, Szibéria és Baltika kontinensek. Baltika Laurentiától keletre Szibéria pedig Laurentiától északkeletre távolodott el. A felosztással két új óceán is keletkezett, az Iapetus-óceán és Paleoázsiai-óceán. A legtöbb fent említett szárazföld ismét egyesült, hogy létrehozzák a viszonylag rövid életű Pannotia szuperkontinenst. Ez a szuperkontinens nagy földterületeket foglalt magában a sarkvidékek és az egyenlítő közelében, amelyeket csak viszonylag keskeny csík kötött össze.

Pannotia 540 millió évvel ezelőttig állt fenn, a kambrium időszak kezdetéig, majd felszakadozott, aminek következtében kialakultak Laurentia, és Baltika kontinensek, valamint a déli szuperkontinens, az első Gondwana (Gondwana I.), amely magában foglalta a mai Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Madagaszkárt, Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, az Arab-félszigetet és Indiát. A kambriumi időszakban Laurentia kontinens, amelyből a későbbi Észak-Amerika alakult ki, az egyenlítőn helyezkedett el és három óceán vette körül: északon és nyugaton a Panthalassza -óceán, délen az Iapetus-óceán és keleten a Hanti-óceán.

Pangea kialakulása

A legkorábbi ordovíciumban, körülbelül 480-470 millió évvel ezelőtt, Avalonia mikrokontinens - ami azokat a földtöredékeket foglalta magában, amelyekből Kelet-Új-Fundland, a Brit-szigetek déli része, Belgium egyes részei, Észak-Franciaország, Új-Skócia, New England, Ibéria és Északnyugat-Afrika alakult ki - szakadt le Gondwanáról² és kezdte meg útját Baltika és Laurentia felé. Avalóniát Baltikától a Tornquist-óceán, Laurentiától az Iapetus-óceán választotta el.

Baltika, Laurentia és Avalonia a késő ordovicium és a korai szilur időszakok alatt egyesültek a kaledóniai hegységképződéshez vezető kontinentális ütközések során, létrehozva az Euramerika vagy Laurussia nevű kisebb szuperkontinenst, egyúttal bezárva a Tornquist- és az Iapetus-óceánt. Paleomágneses és állattani tanulmányok arra utalnak, hogy a Baltika és Avalónia közötti ütközés megelőzte a Laurentia és Avalónia közöttit.³ Részben ez utóbbi ütközés eredményezte az Appalache-hegység északi részének kialakulását. Szibéria Euramerica közelében helyezkedett el, a Hanti-óceánnal a két kontinens között. Mindeközben Gondwana lassan a Déli-sark felé sodródott. Ez volt Pangea kialakulásának első lépése.

Pangea kialakulásának második lépése Gondwana és Euramerika összeütközése volt. A szilur időszakban Dél-Európa leszakadt Gondwanáról és elkezdett Euramerika felé mozogni az újonnan alakult Rheic-óceánon keresztül, majd összeütközött Baltika déli peremével a devon időszakban, bár az utóbbi mikrokontinens egy víz alatti lemez volt ekkortájt. Az Iapetus-óceán testvér óceánja, a Hanti-óceán összezsugorodott, amint egy Szibériáról leszakadt szigetív összeütközött Kelet-Baltikával (amely már Euramerika része volt). Emögött a szigetív mögött egy új óceán volt, az Ural-óceán. A késő szilur időszakban Észak-és Dél-Kína leszakadt Gondwanáról és észak felé vette az irányt, egyre szűkítve az útjukba eső a Prototethys-óceánt, egyúttal megnyitva az új Paleotethys-óceánt délen.A devon időszakban, Gondwana maga vette az irányt Euramerika felé, így szűkítve a Rheic-óceánt.

A korai karbon időszakban Északnyugat-Afrika összeért Euramerika délkeleti partjával, kialakítva az Appalache-hegység déli részét, valamint az Atlasz-hegységet. Dél-Amerika északi irányba, Euramerika déli része felé mozgott, míg Gondwana keleti része (India, Antarktisz, Ausztrália) az egyenlítőtől a Déli-sark felé vándorolt. Észak-Kína és Dél-Kína önálló kontinensek voltak. A Kazakhsztánia mikrokontinens összeütközött Szibériával. (Szibéria évmilliókig önálló kontinens volt Pannotia felbomlásától a közép-karbon időszakig.)

A késő karbonban Nyugat-Kazakhsztánia összeütközött Baltikával, bezárva a köztük lévő az Ural-óceánt, és a Prototethys nyugati medencéjét (uráli hegységképződés), így a kialakulását nemcsak az Urál-hegység, hanem Laurázsia szuperkontinens is. Ez volt Pangea kialakulásának utolsó lépése. Közben Dél-Amerikában is összeütközött Dél-Laurentiával, bezárva a Rheic-óceánt és kialakítva Appalache-hegység legdélibb részét és a Ouachita-hegységet. Ekkorra Gondwana ismét a Déli-sark közelébe került és gleccserek alakultak ki az Antarktisz, India, Ausztrália, Dél-Afrika és Dél-Amerika területén. Szintén a késő karbon időszakban az észak-kínai tömb összeütközött Szibériával, teljesen lezárva a Prototethys-óceánt.

A korai perm időszakban Kimméria vált le Gondwanáról és indult el Laurázsia felé, így zárva be a Paleotethys-óceánt, de kialakult egy új óceán, a Tethys-óceán Kimmériától délre. A legtöbb szárazföld egyben volt. A triász időszakban, Pangea egy kissé elfordult, és a középső jura időszakig a kimmériai lemez átvándorolt az egyre csökkenő Paleotethys-óceánon. A Paleotethys nyugatról kelet felé bezáródott, ami a kimmériai hegységképződéssel járt. Pangea, amely úgy nézett ki, mint egy nagy C betű, amelynek belsejében az új Tethys-óceán volt, riftesedni kezdett a középső jura időszakban.

Pangea felbomlása

Pangea felbomlásának három fő fázisa volt.Az első szakasz a középső jura szakasz elején (mintegy 175 millió éve) kezdődött a Thetysz-óceán kelet-nyugati irányú hasadékának kialakulásával, ami keleten a Csendes-óceán keletkezéséhez, nyugaton pedig végül Laurázsia és Gondwana szuperkontinensek szétválásához vezetett. Az Észak-Amerika és Afrika közötti a riftesedés több kisebb hasadékot keletkeztetett, az egyik hasadék eredménye egy új óceánban jelenik meg, az Észak-Atlanti-óceánban.

Az Atlanti-óceán felnyílása nem egy egységes folyamat volt; először az északi-központi Atlanti medencében keletkezett hasadék. A déli Atlanti-óceán ,mindaddig nem nyílt szét, amíg a kréta időszakban Laurázsia nem kezdett az órajárással egyező irányú forgásba, ami Észak-Amerika észak felé történő és Eurázsia dél felé történő elmozdulásával járt. Laurázsiának ez az elfordulása a Thetysz-óceán bezáródásához vezetett. Eközben Afrika másik oldalán Kelet-Afrika, Antarktisz és Madagaszkár módosuló határai mentén új hasadékok keletkeztek, amelyek nemcsak a délnyugati Indiai-óceán kialakulásához vezettek, hanem a kréta időszakban szét is nyitották azt.

Pangea felbomlásának második fő szakasza a korai kréta szakaszban (150-140 millió éve) kezdődött, amikor Gondwana szuperkontinens több kontinensre (Afrika, Dél-Amerika, India, Antarktisz és Ausztrália) tagolódott. Mintegy 200 millió éve Kimméria kontinens, mint fent már megjegyeztük (lásd: "Pangea kialakulása"), egyesült Eurázsiával. Az összeütközéssel azonban egy szubdukciós zóna keletkezett.

Ezt a szubdukciós zónát Thetysz-ároknak nevezték el. Ez az árok bukhatott a Thetysz közép-óceáni hátság alá, ez a hátság felelős a Thetysz-óceán terjeszkedéséért. Ez okozta talán Afrika, India és Ausztrália északi irányú mozgását. A korai kréta szakaszban az Atlanti-óceán, a mai Dél-Amerika és Afrika végül leszakadtak Kelet-Gondwanatól (Antarktisz, India és Ausztrália), ami a "Dél-Indiai-óceán" szétnyílását okozta. A középső kréta szakaszban, amikor Dél-Amerika elkezdett nyugati irányba távolodni Afrikától, megnyílt a Dél-Atlanti-óceán. A Dél-Atlanti-óceán nem volt egységes, észak-dél irányú hasadék keletkezett benne.

Madagaszkár és India is ekkor kezdtek elválni Antartkisztól és észak felé mozogni, szétnyítva az Indiai-óceánt. Madagszkár és India egymástól 100-90 millió évve ezelőtt a késő kréta szakaszban kezdtek elválni. India tovább folytatta mozgását észak felé, Eurázsia irányába 15 cm/év (kőzetlemez vándorlási rekord) sebességgel, bezárva a Thetysz-óceánt, mialatt Madagaszkár megállt és az afrikai lemezhez kezdett kapcsolódni. Új-Zéland, Új-Kaledónia és Zélandia maradéka elvált Ausztráliától és kelet felé mozogni a Csendes-óceán felé, felnyitva a Korall-tengert és a Tasman-tengert.

1Geothink 47. old.
2 Horváth 6. dia
3 Lyngsie-Thybo 203. o.

Fordítás

Források

Geothink: A föld viselt dolgai 2011-2012. Geothink Tudományos Egyesület. Szeged, 2012. Szerkesztő: Jánosi-Mózes Tibor. A kiadványra a Creative Commons 2.5 licence érvényes.

Horváth: Horváth Mária: Bevezetés a földtörténetbe 11. 2007. Paleozoikum

Lyngsie-Thybo: S.B. Lyngsie, H. Thybo: A new tectonic model for the Laurentia−Avalonia−Baltica sutures in the North Sea: A case study along MONA LISA profile 3

Nuna szuperkontinens

 Nuna : Norther Eurasia and Northern America. -->Columbia szuperkontinens

Hudsonland szuperkontinens

--> Columbia szuperkontinens

Columbia szuperkontinens

Az angol nyelvű Wikipédiából

Columbia, más néven Nuna (Norther Eurasia and Northern America) vagy Hudsonland, az egyik ősi szuperkontinens volt a Földön. Először J.J.W Rogers and M. Santosh (2002) vetették fel, hozzávetőleg 1,8-1,5 milliárd évvel ezelőtti, tehát paleoproterozoikumi létezését. Zhao és szerzőtársai (2002) azt javasolták, hogy Columbia (Nuna) szuperkontinens egyesülésének befejezését a 2,1-1,8 milliárd évvel ezelőtti lemez összeütközések idejére tegyük. Columbia (Nuna), korábbi kontinenseket: (Laurentia, Baltica, Ukrán-pajzs, Amazóniai-pajzs és esetleg Szibéria, Észak-Kína és Kalahária) felépítő proto-kratonokból (elő-pajzsterületekből) állt. Columbia létezésének bizonyítása geológiai és paleomagnetikai adatokon alapszik.

Mérete és helye

Columbia hosszát észak-déli irányban 12900 km-re becsülik és a legnagyobb szélessége körülbelül 4900 km lehetett. India keleti partja Észak-Amerika nyugati partjához kapcsolódott, Dél-Ausztráliával szemben pedig Nyugat-Kanada volt. Dél-Amerika legnagyobb része úgy fordult, hogy a mai Brazília nyugati széle Észak-Amerika keleti partjával volt egy vonalban, ami egy kontinentális határt alkotott, ami belenyúlt Skandinávia déli peremébe.

Egyesülések

Columbia a 2,0-1,8 milliárd évvel ezelőtti globális méretű összeütközéses hegységképződések során állt össze és foglalta magába majdnem az összes kontinentális tömböt a Földön. A dél-amerikai és a nyugat-afrikai pajzsok a 2,1-2,0 milliárd évvel ezelőtti transzamazóniai és eburneani hegységképződések által egyesültek, a dél-afrikai Kaapvaal és Zimbabwe pajzsok mintegy 2 milliárd évvel ezelőtt ütköztek a Limpopo-övnek; Laurentia pajzsterülete az 1,7-1,8 milliárd évvel ezelőtti transz-hudsoni, penokeai, taltson-theloni, Wopmay, Ungava, Torngat és nagssugtoqidiai hegységképződések során alakult ki; a Kola, Karelia, Volga-uráli és Szarmatia pajzsok a Balticában egyesültek az 1,9-1,8 milliárd évvel ezelőtti Kola-Karélia, Svecofennian, volhinai-közép-oroszországi és Pachelma hegységképződések által; a szibériai Anabar és Aldan pajzsok az 1,9-1,8 milliárd évvel ezelőtti akitkai és középső-aldani hegységképződés során kapcsolódtak össze; a Kelet-Antarktisz és egy ismeretlen kontinentális tömb a Transz-antarktiszi-hegység keletkezése által egyesültek; dél- és észak-indiai tömböket a közép-indiai tektonikus zóna mentén egyesültek; az észak-kínai pajzs keleti és nyugati tömbjei pedig a mintegy 1,85 milliárd évvel ezelőtti észak-kínai hegységképződés által egyesültek.

Növekedés

Az egyesülések befejeződését követően mintegy 1,8 milliárd évvel ezelőtt kezdődően a szuperkontinens Columbia hosszú tartamú (1,8-1,3 milliárd évvel ezelőtt), alábukásokhoz kapcsolódó növekedésen ment át, a kulcsfontosságú kontinentális peremek növekedésén keresztül, kialakítva 1,8-1,3 milliárd évvel ezelőtt egy nagy magmatikus növekedési övet, a mai Észak-Amerika, Grönland és Baltica déli partja mentén. Ez magába foglalta 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtt Yavapait (Arizóna), az észak-amerikai Közép-Alföld és makkovikiai öveket, 1,7-1,6 milliárd évvel ezelőtt Mazatzal és a labradori öveket, 1,5-1,3 milliárd évvel ezelőtt a Szent Ferenc és Pavinaw öveket és 1,3-1,2 milliárd évvel ezelőtt az észak-amerikai elzeviriai övet; az 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtti grönlandi Ketilidian-övet és az 1,8-1,7 milliárd évvel ezelőtti transz-skandináviai tüzes övet, az 1,7-1,6 milliárd évvel ezelőtti kongsberggi-gót övet és az 1,5-1,3 milliárd évvel ezelőtti baltikai svéd gránitos övet.

Közép-európai bronzkor

A közép-európai bronzkor az i. e. 3. évezred közepétől az i. e. 8. század közepéig tartott. A bronzkor kezdete, egyrészt itt is, akárcsak Nyugat-Európában, a harang alakú edények kultúrája vagy rövidebben a harangedényes kultúra elterjedéséhez köthető. Másrészt a Duna-mentén balkáni hatásra is megjelent a bronzművesség a nagyrévi kultúrában. A Duna vonalát követő északnyugati és délkeleti eredetű hagyományok találkozásának szemléletes példáját mutatja a Békásmegyeren feltárt temetőrészlet. Poroszlai Ildikó szerint a szinte egész Európát behálózó kapcsolatrendszer hátterében valószínűleg a fémnyersanyagok iránti igény, azok kereskedelme és cseréje állott.

Fontosabb közép-európai bronzkori kultúrák:

Kora bronzkor

Kultúra	Elterjedés	Fontosabb lelőhelyek
Vučedoli-Zóki kultúra	Balkán félsziget északi területei, Dél-Dunántúl, Magyar Alföld a Nyírségig	Vukovár (Valkóvár)-Vuĉedol, Somogyvár-Kupahalom, Zók-Várhegy, Makó
Somogyvár-Vinkovci kultúra	A vučedoli-kultúra területén, de északon a Fertő-tó vidékéig	Vinkovci
Nagyrévi kultúra	Közép-Duna-menti löszvidék, Tiszazug	Dunaföldvár-Kálvária, Bölcske, Baracs, Dunaújváros,Tószeg, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug, Kulcs, Vác
Harangedényes kultúra	Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig	Budapest környékén: (Albertfalva, Békásmegyer, Budakalász, Csepel-sziget,Szigetszentmiklós, Tököl)
Glina III. - Schneckenberg csoport	az Al-Duna és Olténia vidéke
Gyula - Roşia csoport	Erdélyben a Kőrösök mentén
Makó kultúra
Nyírség kultúra
Perjámosi kultúra
Aunjetitzi kultúra		Nebra (Németország)
Gáta-Wieselburg kultúra		Gattendorf (Lajtakáta), Zsennye
Ottományi kultúra
Hatvani kultúra		Hatvan-Strázsahegy, Verseg, Jászdózsa-Kápolnahalom,Vác-Csöröghegy,
Kisapostagi kultúra		Kisapostag, Vörs-Tótok dombja

Középső bronzkor

Kultúra	Fontosabb lelőhelyek
Litzen-kerámia
Mészbetétes edények kultúrája	Kaposvár, Mosonszentmiklós, Ménfőcsanak
Vatyai kultúra
Gyulavarsándi kultúra
Késő vattinai kultúra
Füzesabonyi kultúra
Hévmagyarádi kultúra
Halomsíros kultúra
Čaka kultúra	Čaka (Cseke)
Koszideri kultúra
Szeremlei kultúra

Késő bronzkor

Kultúra	Fontosabb lelőhelyek
Lausitzi kultúra
Urnamezős kultúra	Velem-Szentvid
Pilinyi kultúra	Piliny, Ópályi, Forró, Aranyos
Kijatycei kultúra	Gyermely
Csorva kultúra	Csorva
Gáva kultúra	Gávavencsellő

Kárpát-medence

A bronzkor első ismert Kárpát-medencei kultúrája a harangedényes kultúra vándorló népe volt az i. e. 3. évezred közepétől. Ezután a mai Magyarország keleti részén, a Körös mellékfolyói mentén alakult ki a makói kultúra (Makó-Kosihy-Čaka-kultúra). Ezt a Kárpát-medence nyugati felében a Somogyvár-Vinkovci-kultúra, az Alföldön pedig az ottományi kultúra és a gyulavarsándi kultúra követte.

A középső bronzkor (i. e. 2. évezred első fele) legfontosabb Kárpát-medencei kultúrái: a Dunántúlon a zóki kultúra és az úgynevezett mészbetétes díszű edények kultúrája, az Alföldön a nagyrévi kultúra, hatvani kultúra, perjámosi kultúra, vatyai kultúra és a különlegesen szép edényeiről ismert szeremlei kultúra, valamint az erdélyi csomortáni kultúra és Wietenberg-kultúra. A Kárpát-medencei középső bronzkor végét (i. e. 15-14. század) koszideri periódusnak is nevezik Dunaújváros Kosziderpadlás lelőhelye után, ahol az úgynevezett koszideri kincseket találták.

A középső bronzkor alapjában békés korszak volt, így a Kárpát-medencében élő népek hosszabb egy helyben lakásra tudtak berendezkedni. Ezt az ásatásokon felszínre került többrétegű falvak, az úgynevezett tellek (a korábbi kultúrák romjainak egymás fölé rétegződésével keletkező dombok) bizonyítják. A tell-telepek középső bronzkori rétege arra mutat, hogy e településeken hosszú évszázadokon át minden törés nélkül folytatódott az élet. A nagy sírszámú temetőkben nem ritka, hogy több száz, sőt néha több mint 1000 sír is előkerül (például Budatétény). Mind a településtörténeti adatok (hosszú idejű egy helyben élésre utaló tell-települések), mind a nagy sírszámú temetők arra utalnak, hogy a korszakban igen jelentős demográfiai robbanás zajlott le: a népesség száma a korábbiakhoz képest megsokszorozódott. A Kárpát-medence népei jelentős kulturális kapcsolatokat tartottak fenn a mükénéi kultúra régióival, mint ahogy azt a jellegzetes mükénéi típusú fegyverek, ékszerek, bronzedények, valamint a kerámia díszítőmotívumai mutatják.

Források: Magyar régészet az ezredfordulón.